Hirtelen, sommás vélemények a 2024-es filmévről

Mindenekelőtt a legfontosabb. 2024 volt az az év, amikor az emberek elköltöttek 1300 millió dollárt a Deadpool és Rozsomákra, de megbuktatták a Furiosát és a Joker: Folie a deuxt. State of the movie business 2024.

A Joker: Folie a deux bukásához annyit, hogy a tömegek még mindig és mindörökké nehezen tolerálják, amikor nagyköltségvetésű kedvenceik kapcsán ignorálják az elvárásaikat. Persze a Joker2-t a kritika is elmarasztalta, de ezt nem kell összekötni az anyagi bukással.

A Furiosa bukásához pedig csak annyit, hogy mindannyian szégyellhetjük magunkat.

Pár éve még ott tartottunk, hogy egy Martin Scorsese képtelen nagystúdiókkal finanszíroztatni a filmjeit, elvitte hát őket streamingre, ahol tárt karokkal és lényegében teljes művészi szabadsággal fogadták. Nos, Francis Ford Coppola és Kevin Costner esetében nem tartunk már itt se. Coppola valami száz milliót pakolt bele évtizedes, víziószerű (láz)álomprojektjébe, Costner négy részesre tervezett western eposzából állítólag az első kettő emésztett fel ennyit, a másodikat - bár már kitűzött premierdátummal rendelkezett - azóta se mutatták be nagyközönségnek (talán majd idén). Horizon és Megalopolis... A két film tartalmi és esztétikai értelemben nem is állhatna távolabb egymástól, egy közös nevező viszont mindenképp akad bennük: amíg moziban futottak, a kutyát nem érdekelte egyik sem. Coppola és Costner... a filmvilág mániás, szent őrültjei ők. Isten áldja meg őket érte.

Ha már self-financed filmek... M. Night Shyamalan már jó ideje sajátos konstrukcióban, saját büdzséből gyarapítja néha jó, néha nem mintázatú filmográfiáját, melyhez tavaly Trap címmel utóbbi típusból öltött hozzá egyet.

Ha az ember megnézi a Babygirlt, világos lesz számára, hogy Nicole Kidman még mindig az egyik legbevállalósabb női filmsztár. Ugyan hányan vállalták volna be hasonló státuszú kolleginái közül azt, hogy négykézláb állva lefetyeljék a tejet egy tálkából egy bdsm szexdrámában? Julia Roberts, Sandra Bullock vagy Angelina Jolie biztos nem. Natalie Portman talán, Julianne Moore mindenképpen. Mindegy is, a lényeg, hogy ezt a fajta művészi elhivatottságot még véletlenül se szabad adottnak venni.

Az amúgy igencsak gyenge Madame Webet megnézve igazolódott a gyanúm, mi szerint szinte semmi nem lehet annyira rossz, mint amennyire azt mondják. Alig egy hónappal később a Most vagy soha bizonyította, hogy pedig de. Ráadásul a Madame Web legalább adott nekünk egy imádnivalóan cringe DakotaJohnson-presstourt, ami ha kellően elszabadul, van olyan szórakoztató, mint egy RidleyScott-presstour, csak sokkal jobb nézni. A Most vagy soha nem adott mást csak szégyent és szomorúságot.

Pár éve megnéztük a Macbethet, most megnéztük a Drive-Away Dollst, lassan kezd látszani, hogy a Coenek közül Joel a komoly, Ethan pedig a vicces. Jó volna, ha majd nem sokára újra összetennék amijük van, mert így külön meglehetős érdektelenséggel csordogálnak szólófilmjeik, komolyak is, viccesek is.

A két idei lanthimos közül szerintem nem a Szegény párák a jobb.

Az első Dűnének az volt a baja, hogy túl komótós, ettől hótt unalmas, a másodiknak az a baja, hogy túl gyors, ettől hótt felületes.

Ridley Scott egója mintha évről-évre egyre csak porcosodna, pedig ő aztán sose volt az a kimondottan szerény fajta.

Idősebb David Fincher = Unalmasabb David Fincher

David Lynchet sokkal többet szerették, mint azt legvadabb, akár davidlynchi álmaimban hittem volna.

Néhány nem túl jó film, amiről külön szeretnék szót ejteni

MOST VAGY SOHA
A kurzusfilmes jellegét illető kritikák feleslegesek annak fényében, hogy ez a két óra tulajdonképp az ízléstelenség csimborasszója. Látatlanban azt mondtam volna, hogy még egy ekkora, magyar viszonylatban példátlanul gigászinak tekinthető költségvetés is kevés ahhoz, hogy egy hazai produkció ily mértékben építsen a hollywoodi standardeknek való megfelelni akarásra, de az az igazán szomorú, hogy ez a film nem a pénzen és nem a látványon vérzett el, mert abban nincs kivetnivaló (valószínűleg nem véletlen a magyar filmes szakemberek jó híre). Ami ezt a filmet tönkreteszi, az az unalom, a giccs, a szellemtelen, cringe humor és a stílustalan pózőrködés. A végtermék őt szülő rendszerre vonatkoztatható legfontosabb jellemzője a filmet minden ízében övező ízléstelen nagyzolásban kereshető. A Most vagy soha egy film, amit meghosszabbítottak Bicskéig. Olyan is.

DEADPOOL & WOLVERINE
Nem lehet szó nélkül elmenni a Deadpool & Wolverine mellett, elvégre az év egyik legnagyobb sikeréről van szó, de ami ennél fontosabb, állatorvosi lova ez a termék napjaink hollywoodi közönségfilmjének. Előrebocsátom, jól szórakoztam a filmen. Nem rossznak tartom, hanem mechanikusnak, kisigényűnek és jellemzőnek. A rajongósimogatás, a kockakényeztetés alkotói kreativitást lényegében mellőző formájának megtestesülése ez a film. Mintha egy nagyszabású focus groupos adatgyűjtés végeredménye lenne, egy vicces, trágár, múltbarévedős, önreflexív legnagyobb közös osztó egy botegyszerű, de jól átgondolt egyenlet végén. A megvalósításba fektetett munka legjava ránézésre nem a film elkészítésébe, hanem az azt megelőző aprómunkába, mindazon részletek elsimításába ment, amik esetleg sérthetik a hatalmas bevételt ígérő rajongótábor bármely részét. Külön érdekes, hogy egy a rajongói szemében épp a szókimondó belemenőssége és a senkit, még a gazdáit sem kímélő polgárpukkasztása miatt szeretett karakter valójában egy ilyen simulékony, megfelelési kényszeres filmet kapott. Előbb-utóbb minden forradalom termékké válik. A Deadpoolt épp a látszólagos különbözősége teszi eladhatóvá, imádják a népek, hogy nem pont úgy működik, ahogy amúgy a legnagyobb kedvenceik, ami totál paradoxon, de hiába na, működik. A Marvel belakja a termékpaletta minden szegletét.

FUTNI MENTEM
Az elmúlt 35 év legnézettebb filmje sajnos lusta, klisés, nyilvánvaló és általában legalább egy kicsit kínos. Ami a humorát illeti, arról ugyanez elmondható, kreativitást (az egy-két tényleg frappáns beszóláson kívül) nem igazán képes felmutatni, hogy egy-egy feldobott szituációból ügyesen vágja ki magát, az legtöbbször szóba se jöhet. Herendi, a magyar blockbuster gyáros sajnos továbbra is nehezen rak össze egy valamirevaló komédiát, Csányi továbbra is rossz színész, de azért két jó dolog volt benne, őket Tenki Rékának és Trill Beatrixnek hívják.