Ez a hétvége most aztán tényleg a filmekről szólt. A közmédiában is. A kereskedelmi médiában is. Hollywoodban, meg Pusztaröcsögén is, tényleg, tort ült a világon a filmkultúra, szép ruhába öltözött, kölnit löttyintett a csuklójára, hogy illően mutassa meg magát azoknak is, akik amúgy felé se néznek egész évben. A rádióban szombaton hallottam, hogy ez a filmzenék hétvégéje, a Tények is bemondta, hogy jön az Oscar és hogy ez milyen fontos a filmnek és hogy az irigyelt szupersztárok hány millió karátos ékszert viselnek majd a nagy estén kölcsönbe, meg hogy kinek az öltönye Armani, kinek Valentino, kinek meg Gucci, mert hogy egy ilyen hírnek a híradóban, aminek Tények (még egyszer, TÉNYEK!) a címe, feltétlenül helye kell legyen. Oké, ne legyünk igazságtalanok, bemondták általában azt is, hogy van itt ez a Kaliforniai álom, aminek tizenhány jelölése lett és hogy beállíthat mindenféle rekordokat, de érezhetően nem ez volt a lényeg, hanem az Armani, meg a Gucci. Ami a díjátadó utóját illeti, a mai nap összes nagy híradása azzal lesz tele, hogy majd 90 év után, most először, 2017-ben végre összecseréltek két borítékot, aminek következtében pont az est fénypontja körül kerekedett fincsi kis botrány, amin el lehet majd csámcsogni, el lehet majd mondani, hogy jaj, ez milyen kínos és kellemetlen volt mindenkinek, és valóban az volt, csakhogy, ha őszinték akarnak lenni, Marsi Anikóék elmondják majd azt is, hogy tulajdonképp milyen szerencsések is vagyunk mi, kiknek lelke, ott bent a mélyben folyton botrányra éhes, szóval hogy pont mi vagyunk azok, akiknek az életében ez megtörténhetett. E mellett el is törpül a tény, hogy ki hány díjat nyert, meg milyet, mert sosem ez számít, kivéve persze, ha van magyar győztes, ami van ám most is, tehát innen kívánunk a Mindenki stábjának sok sikert a továbbiakhoz, meg gratulálunk, meg minden.
Ezt mind elmondják majd a híradóban, amiről viszont kevesebbet beszélnek - az ilyen, a témát csak szőrmentén érintő tömegmédiákban legalábbis, mert máshol azért pedzegetik a dolgot rendesen -, az a PC, ami tavaly olyan szép botrányt keltett. Történt ugyanis, hogy olyan éven voltunk túl 2016 elején, hogy az Amerikai Filmakadémia az Oscar legfőbb kategóriáiban nem tudott feketéket nominálni. Erre az egykor egészen kivételesen fantasztikus filmkészítő, azonban kisebbségi önérzetébe mára láthatóan beleőrült Spike Lee kiállt a nyilvánosság elé és elkiáltotta a varázsszót: RASSZIZMUS, igazságtalanság történt. A hiba a történetben nem ez. Szereptévesztett aktivisták mindig lesznek, hogy hülyeségeket beszéljenek. A hiba ott keresendő, hogy amikor az Akadémia reagált Spike vádjaira, akkor a helyett, hogy elküldte volna Spike-ot és csapatát a kurva anyjába, fogta magát és bocsánatot kért, a tagság azonnali átrendezését, reformot ígért, hogy a csúfság ne fordulhasson elő többé, akarva-akaratlan elismerve mindezzel azt, hogy csúfság márpedig, igenis hogy történt. Ahogy szerintem az Akadémiának reagálnia kellett volna, az a következő: "Spike, Jada Pinkett, az intellektusában általunk eddig magasabb szintre helyezett Mark Ruffalo és ti mind, meg nem nevezett többiek..., elmentek ti a jó kurva anyátokba. Hogy az OscarSoWhite? Tán már nem emlékeztek, hogy amikor 2002-ben Denzel és Halle Berry nyertek a színészi kategóriákban, a mellé, hogy Sidney Poitiert is megdobtuk egy életműdíjjal, akkor ránk aggatták a Blackademy Awards gúnynevet és hogy azt a gálát azóta is csak Fekete Oscarként emlegetik? Kicserélődött-e vajon az elmúlt 14 évben a tagsági kör annyira, hogy ti itt most joggal rasszistázzatok? Nem emlékeztek-e továbbá arra, hogy 2014-ben fődíjat adtunk a 12 év rabszolgaságnak, kiválasztva ezzel az utóbbi jópár év legunalmasabb legjobbfilm-győztesét? És mi van az egy évvel azelőtti rabszolga-felszabadító Oscarral, ahol ott volt a jelöltek között a Django Unchained, vagy a Lincoln? Elmondom én nektek, hogy mi van, kedveseim: láttunk tavaly feketék által eljátszott, feketék problémáival foglalkozó filmet egy párat, és tudjátok mit? A legtöbb kategóriában találtunk náluk 5-6-7-8 jobbat. Ennyiről szól ez az egész és nem többről. Láttunk filmet zsidókról, arabokról, törpékről, félkarúakról, de nem voltak elég jók ahhoz, hogy mi, ismétlem, mi, saját ízlésünk alapján a legjobbak közé ítéljük őket. Ez még véletlenül sem azért van, mert a tagság szignifikáns hányada utálná, megvetné a zsidókat, arabokat, törpéket vagy félkarúakat, és ha valaki, teszem azt egy zsidó, arab, törpe vagy félkarú mégis csípőből ilyen ok-okozati láncot fest fel, akkor annak a valakinek monomániája, üldözési mániája, súlyos komplexusa van. A feladat tehát a következő, és ezt most kifejezetten neked mondom, Spike: ha szeretnéd, hogy minden évben legyen fekete jelöltje az Oscar-gálának, kérlek menj és csinálj pár igazán jó filmet. Valaha képes voltál rá, tudod, még mielőtt a kisebbségi önérzet elvette a józan eszed. Menj, a legkevesebb amit tehetsz, hogy megpróbálod, aztán hátha kisül valami jó is belőle. Csak a kisebbségi önérzetedből fakadó, fehérek iránti rasszizmusodat hagyd hátra, és ott vívd meg a csatáidat, ahol még durrognak az ágyúk. Ami pedig a jövő évet illeti, ha majd úgy találjuk, készültek 2016-ban erős, fekete színészeket, rendezőket, szakmunkásokat foglalkoztató filmek, természetesen józan esztétikai megfontolás után jelölni, sőt adott esetben díjazni is fogjuk őket. Ellenkező esetben természetesen jövőre sem lesznek fekete jelölések, mert ez az egész nem a színről, hanem a minőségről kellene szóljon. Zárójelben, végszóként jegyzem csak meg: az elvakultságotokra abszolút jellemző, hogy nem veszitek észre azt, hogy az ilyesfajta jelzős elkülönítésekkel ti magatok zárjátok gettóba a feketéket és annyit értek el, hogy erősítitek az embereket egymástól elválasztó tévképzeteket." Vagy valami ilyesmi. De e helyett, ezek a bölcs és szép emberek, abbéli félelmükben, hogy őket most itt még valaki rasszistának bélyegzi, bocsánatot kértek.
Mindenki jó előre tudta, hogy a 2017-es gála, akár így, akár úgy, de a fekete jelölésekről kell szóljon. A kritikusok már a 2016 év eleji Sundance-en megtalálni vélték a kompenzáció legmegfelelőbb eszközét a rabszolgasors témáját taglaló The Birth of a Nation című filmben. Parádés kritikáikkal szinte tálcán kínálták az Akadémiának a lehetőséget, ám mielőtt nekik alkalmuk nyílt volna bizonyítani végtelen és mindenféle szempontból való diverzitásba vetett vakhitüket és ügybuzgóságukat, a The Birth of a Nation című film egyszer csak kitaszítottá vált, mivel kiderült, alkotójának, Nate Parkernek múltján sötét folt éktelenkedik: nő elleni erőszak vádjával állt a bíróság előtt. Ez után a filmről több, mint fél éven át egy büdös szó nem sok, annyi se esett. Sebaj. Hollywood a tavalyi évben is kitermelte a maga programfilmjeit, az Akadémia tulajdonképp a bőség zavarában szemezgethetett a jobbnál jobb lehetőségek között. Félreértés ne essék, én nem mondom, hogy a tegnap éjjel végül fődíjjal kitüntett Moonlight pusztán a tavalyi események folyományaként került oda, ahova. Elképzelhető, hogy mindentől függetlenül jelölték volna a Hidden Figurest is, meg a Fencest, meg e három filmből a színészeket, akik között akadt, aki a teljes díjszezonos évadot felmosta a teljes mezőnnyel (van olyan díj, amit Mahershala Ali nem nyert meg). A kérdés, mint oly sokszor, most is az: Mi lett volna, ha...? Ezt a kérdést pedig nem más tette előre érvényessé, mint Spike Lee és bandája a tavalyi kirohanásával. Vajon mennyire lenne jogos, ha a mostani díjszezon alakulása után valaki a Twitteren #OscarSoBlack névvel topicot indítana? Mennyire lenne jogos azt mondani, hogy a mostani díjak egy része már megint csupán kompenzációt szolgál, afféle kimosakodást egy olyan vád alól, amit valószínűleg nem józan érvek, hanem komplexusok szültek. Spike Lee programja nagyjából annyit ért el, hogy most, egy évvel később képtelenség megmondani, mi az Akadémia véleménye a tavalyi filmévadról. Nem mintha amúgy ez bármit számítana, pláne tekintve azt, hogy végül ők egész jól jöttek ki a dologból: két filmet kaptak idénre, amit a magasba emelhettek, az egyik jó volt kompenzálni, lenyugtatni a kedélyeket, a másikkal meg jól megünnepelték saját csodálatosságukat. Hogy maradandó film-e amúgy a Moonlight és a La La Land, azt meg majd eldöntik az évek.
